A „2012. évi I. törvény a munkatörvénykönyvéről” alapján (de a korábbi Mt. is így szabályozta) a kollektív szerződés normatív szabályai csak a munkáltatóval munkaviszonyban álló munkavállalókra vonatkoznak. A munkahelyi KSZ a munkaerő-kölcsönzőtől kölcsönbe vett és foglalkoztatott munkavállalókra nem vonatkozhat, mivel a munkaerő kölcsönző nem szerződő fél a kollektív szerződés megkötésénél.
A munkaerő kölcsönzöttekre csak abban az esetben vonatkozhatna kollektív szerződés, ha a vele munkaviszonyban álló munkavállalók szakszervezetet alakítanak és szervezetségük alapján jogosulttá válnak a KSZ megkötésére a munkaerő-kölcsönző cég vezetésével.
Ez nem gyakorlat Magyarországon, így rájuk az Mt. szabályait kell alkalmazni. Például a munkaidő beosztása ilyenkor a kölcsönbevevő jogköre, de a rendkívüli munkavégzés esetükben csak 250 óra/év mértékű lehet, amennyiben munkaviszonyuk egész évben fennáll, ha év közben keletkezett, akkor ezt a mértéket időarányosan kell számítani. Nem alkalmazható rájuk, pl. ebben az esetben sem a kölcsönbe vevő munkáltatónál hatályos Kollektív Szerződés, amely 300 óra /év mértéket tartalmaz.
Kérem, hogy amennyiben a jogszabállyal ellentétes magatartás gyakorlását tapasztaljátok hívjátok fel a munkáltató figyelmét a jogkövetésre! A rendkívüli munkavégzéssel kapcsolatos szabályok betartása a munkaügyi felügyelet kiemelt vizsgálati szempontjai között szerepel, aki törvényellenesen rendeli el a rendkívüli munkavégzést, az komoly büntetési tételre számíthat.
Más esetet jelent és szinkronban a hatályos jogszabállyal, amikor pl. a munkabér és a pótlékok, valamint a munkáltató által adott béren kívüli juttatások azonos mértékűek a saját állományú és a kölcsönzött állományra vonatkozóan, ebben az esetben az egyenlő bánásmódnak felel meg a kölcsönbe adó és a kölcsönbe vevő munkáltató is, akik a költségviselésről szerződésben állapodnak meg.
Az Mt. vonatkozó szabálya:
279. § (1) A kollektív szerződés hatálya kiterjed arra a munkáltatóra, amely
a) a kollektív szerződést kötötte, vagy
b) a kollektív szerződést kötő munkáltatói érdek–képviseleti szervezet tagja.
(2) A kollektív szerződésnek a felek kapcsolatát szabályozó rendelkezése hatálya a kollektív szerződést kötő felekre terjed ki.
(3) A kollektív szerződés munkaviszonyra vonatkozó rendelkezésének hatálya a munkáltatóval munkaviszonyban álló valamennyi munkavállalóra kiterjed.
(4) Több munkáltató által létesített munkaviszony esetén – eltérő megállapodás hiányában – a munkavállalóra a 195. § (2) bekezdése szerinti munkáltató által kötött kollektív szerződés hatálya terjed ki.
(5) A kollektív szerződés a kihirdetéssel lép hatályba.
109. § (1) Teljes napi munkaidő esetén naptári évenként kétszázötven óra rendkívüli munkaidő rendelhető el.
Kollektív szerződés rendelkezése alapján legfeljebb évi háromszáz óra rendkívüli munkaidő rendelhető el.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltakat arányosan kell alkalmazni, ha
a) a munkaviszony évközben kezdődött,
b) határozott időre vagy
c) részmunkaidőre jött létre.
109.§ (2) bekezdésében foglaltaktól kollektív szerződés csak a munkavállaló javára térhet el.
12. § (1) A munkaviszonnyal, így különösen a munka díjazásával kapcsolatban az egyenlő bánásmód követelményét meg kell tartani. E követelmény megsértésének orvoslása nem járhat más munkavállaló jogának megsértésével vagy csorbításával.
(2) Munkabérnek minősül az (1) bekezdés alkalmazásában minden, a munkaviszony alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli és természetbeni juttatás.
(3) A munka egyenlő értékének megállapításánál különösen az elvégzett munka természetét, minőségét, mennyiségét, a munkakörülményeket, a szükséges szakképzettséget, fizikai vagy szellemi erőfeszítést, tapasztalatot, felelősséget, a munkaerő-piaci viszonyokat kell figyelembe venni.
219. § (1) A kikölcsönzés tartama alatt a munkavállaló számára biztosítani kell a kölcsönvevővel munkaviszonyban álló munkavállalókra irányadó alapvető munka- és foglalkoztatási feltételeket.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt alapvető munka- és foglalkoztatási feltételek különösen
a) várandós és szoptató nők, valamint
b) a fiatal munkavállalók védelmére,
c) a munkabér összegére és védelmére, továbbá az egyéb juttatásokra,
d) az egyenlő bánásmód követelményére vonatkozó rendelkezések.
(3) A munkabér összegére, az egyéb juttatásokra az egyenlő bánásmód követelményére vonatkozó rendelkezéseket a kölcsönvevőnél történő foglalkoztatás száznyolcvannegyedik napjától kell alkalmazni arra a munkavállalóra, aki
a) a kölcsönbeadóval munkaerő–kölcsönzés céljából létesített határozatlan idejű munkaviszonyban áll és kölcsönvevőnél történő foglalkoztatás hiányában is díjazásban részesül,
b) a 2004. évi CXXIII. törvény 1. § (2) bekezdés 1. pontjában meghatározott munkaerőpiactól tartósan távollévő munkavállalónak minősül,
c) a helyi önkormányzat többségi tulajdonában lévő gazdasági társaságnál vagy közhasznú szervezetnél, vagy nyilvántartásba vett közhasznú szervezetnél munkaerő–kölcsönzés keretében végez munkát.
(4) A (3) bekezdés alkalmazásakor az azonos kölcsönvevőhöz történő ismételt kikölcsönzés esetén a napok számítása tekintetében a 214. § (2) bekezdésében foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.
Válaszolt: Tarsoly Imréné szakértő