Elbocsátások szépen, csendben

Megjelent: 2020. július 02. csütörtök, 10:02

László Zoltán a Vasas Szakszervezet alelnöke egy lapnak (Magyar Hang) adott interjúban beszámolt arról, hogy jelenleg a magyar gazdaságban, nagyon eltérő helyzetben vannak a vállalkozások. A Vasas területén működő cégek esetében elmonható, hogy van olyan cég is, ahol nem győzik a munkát – például egy konzervdobozokat gyártó cégnél –, de sok az olyan vállalkozás is, ahol alig van rendelésállomány, csupán 20-30 százalékos kapacitással dolgoznak. 

A cégek a kialakult helyzetre válaszul nem a szigorúbb feltételeket támasztó csoportos létszámleépítéssel bocsátják el a munkavállalóikat, hanem szép csendben, egyénileg. Elfogytak a szabadságok és elfogytak a szabadságra átváltott kafetéria keretek, így ha most nem futnak fel a megrendelések, akkor következik a leépítés. Nem ritka, hogy a dolgozó alkalmatlanságát igyekeznek bizonyítani, s így végkielégítés nélkül elbocsátani, amire sajnos az Mt. 2012-es módosítása lehetőséget ad. A szakszervezetek akkoriban erőteljesen tiltakoztak ez ellen, de nem jártak sikerrel. Eddig a cégek nem éltek ezzel a lehetőséggel, hiszen fellendülőben volt a gazdaság, szükség volt a munkaerőre. Most azonban változott a helyzet. Sajnos olyan is előfordult, hogy egy autógyárban 22 éve dolgozó szakemberről derítették ki hirtelen, hogy alkalmatlan a szakmájára. Néhány nagyobb válalkozásnál trükközni kezdtek: elbocsátják a dolgozót, majd néhány héttel később ismét felveszik, mint regisztrált álláskeresőt, és bezsebelik az utána járó állami támogatást.

Az alelnök szerint az autóiparban nagyobb a gond, mert általános a kereslet csökkenés, ami az egész beszállítói láncra is kihat. A gépiparban kevésbé súlyos a helyzet, mivel a robotika, illetve az innovatívabb elektronika területén van bőven megrendelés, így nem kell elbocsátásoktól tartani. A gyártósorokat – az autóipar, mezőgazdasági gépgyártás számára – előállító gépgyártóknál viszont komoly a gond. László Zoltán is úgy látja, elkésett és gyenge volt a kormány munkahelyvédelmi programja. Nem vonták be az érintetteket, ezért sokszor érthetetlenek és alkalmazhatatlanok voltak a rendeletben megfogalmazottak. A végeredmény, hogy kevesen tudták igénybe venni a támogatásokat, és azok nem jelentettek valódi segítséget. A kormánynak elsősorban a keresletet kellene ösztönözni, azaz a kapott támogatást elköltő tömegekhez kellene pénzt juttatni – ahogy azt sok fejlett országban megtették –, addig a gyártók csak lassan tudnak kilábalni, mert nincs, aki megvegye termékeiket. Így maga a gazdaság is lassan lábal majd ki a válságból.