100 éves az ILO
- Megjelent: 2020. augusztus 31. hétfő, 14:09
100 éve hozták létre a Népszövetséget – az ENSZ elődjét -, és a munka-tőke viszonyát globálisan rendező ILO-t, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetet. A versailles-i békeszerződés XIII. fejezetében lefektetett elvek alapján 1919. június 28-án létrejött az ILO, mely 1946-ban az ENSZ első szakosított intézménye lett, és megalakulásának 50. évfordulóján, 1969-ben Nemzetközi Nobel Béke Díjjal tüntették ki. A szervezet céljait az 1944-ben elfogadott Philadelphiai Nyilatkozat határozza meg, mely a II. világháború tapasztalatait is visszhangozta: „egyetemes és tartós béke csak a társadalmi igazságosság talaján épülhet. Az igazságtalan munkafeltételek, a nélkülözés és a nyomor olyan elégedetlenséget teremtenek, amelyek veszélyeztetik a békét és a kölcsönös megértést.”
Az ILO felfogásában a társadalmi igazságosság feltétele, hogy mindenkinek legyen munkahelye, termelékeny munkája és elfogadható jövedelme, a munkahelye biztonságos legyen, csökkenjen a munkaórák száma, a dolgozók alakíthassanak szakszervezetet.
Az ILO feladata, hogy a nemzetközi munkaügyi normák révén meghatározza az alapvető munkavállalói jogok minimális szintjét, amelyek a munka világának teljes spektrumában szabályozzák a feltételeket. Ezen túlmenően a foglalkoztatáspolitika, munkaügyi törvények és munkaügyi kapcsolatok, a munkafeltételek, a szakképzés és szakképzési rehabilitáció, a vezetőképzés, a szövetkezetek, a szociális biztonság, a társadalombiztosítás, a munkaügyi statisztikák, a baleset- és munkaegészség-védelem területén nyújt segítséget tagállamainak. Támogatja a független munkavállalói és munkaadói szervezeteket, képzési és tanácsadói szolgáltatást nyújt számukra. A szervezet korszakalkotó találmánya volt az olvasónak ismerősen csengő háromoldalú (tripartit) képviseleti rendszer, melyben a munkaadók, a munkavállalók és a kormányok az egyenlőség elve alapján képviseltetik magukat az ILO valamennyi testületében. 1919-től kezdődően 189 ILO egyezményt, továbbá 202 egyezményt kiegészítő ajánlást fogadtak el.
Magyarország 1922. szeptember 18-án nyert felvételt a Népszövetségbe, melynek eredményeként a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet tagállama lehetett. A viszony szakadozó volt, de a 80-as évek végén a nemzetközi szervezetek – köztük az ILO – segítette a rendszerváltást, közreműködött a demokratikus intézmények kiépítésében, a nyugati és keleti országok közötti együttműködés újjászervezésében. A magyar kormányt az 1996-99-es évi időszakban az igazgatótestület rendes tagjává választották.
A Nemzeti ILO Tanács (NILO Tanács) a nemzetközi munkaügyi normák alkalmazásának előmozdítása érdekében folytatott háromoldalú fórum, melynek célja, hogy a tripartit tanácskozásokról szóló 144. sz. ILO Egyezményben foglaltakat megvalósítsa. Az Egyezményt a 2000. évi LXXI. törvény iktatta be a magyar törvények sorába. Feladata az egyezményben meghatározott tripartit tanácskozások lebonyolítása, az ILO tevékenységéhez kapcsolódó nemzeti intézkedések elősegítése, a munka világát érintő nemzetközi kérdésekkel kapcsolatos tájékoztatás, a nemzetközi együttműködés fejlesztése, a kormány és a szociális partnerek nemzetközi együttműködési törekvéseinek, eredményeinek ismertetése és elősegítése. A tanácsban helyet foglaló munkáltatói és munkavállalói tagokat véleményezési jog illeti meg. A NILO Tanács 1999 óta működött az OÉT (Országos Érdekegyeztető Tanács) keretében, egészen 2011-ig, amikor is a kormány javaslatára az OÉT megszűnt, mivel politikai megfontolásból nem fért bele az új NER rendszerébe, amely számára a munkaerő árának leszorítása elsődleges preferencia. Az országgyűlési választásokon hatalomra került kormány felhatalmazva érezte magát arra, hogy a munka világára vonatkozó döntéseket saját maga meghozhassa a szociális partnerek véleményének megkérdezése nélkül. A munka világa egészére kiterjedő hatáskörű érdekegyeztető fórum szűnt meg ezáltal.
Az OÉT megszűnése óta a munkaerőpiac általános kérdéseinek megvitatására nincs megfelelő hazai fórum. A versenyszféra ügyeit a VKF (Versenyszféra Állandó Konzultációs Fóruma), a költségvetési szféra ügyeit pedig az OKÉT (Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Fórum) vitatja meg. A meglévő érdekegyeztető fórumok lényegében nem működnek. Fentiek ismeretében senkiben nem merülhet fel kétség a felől, hogy az ILO égisze alatt megfogalmazott célok, úgy mint a társadalmi igazságosság, a munkahelyi béke, a szociális párbeszéd, vagy a háromoldalú érdekegyeztetés alapelvek ma is épp annyira időszerűek, mint 100 éve.
Az ILO megalakulásának 100. évfordulója alkalmából a legméltóbb megemlékezés az lehetne, ha a munka világában újjáalakulna a nemzeti szintű érdekegyeztető fórum.
