„Az utóbbi hetekben nem láttuk” – mondják a szakszervezeti vezetők arra a kérdésre, hogy mennyire van jelen a Dunaferr mindennapjaiban a cég vezetője(?), Evgeny Tankhilevich. Azt, hogy most ki vezeti a céget, illetve, zajlik-e esetleg a háttérben tulajdonosváltás, nem tudni: Tankhilevich mandátuma 2020. június 30-án lejárt. Megbízatását ugyan meghosszabbították, de ennek jogszerűségét a szakszervezet vitatja. 2020. november 12-én a Dunaferr Vasas ezért bírósághoz is fordult annak érdekében, hogy a bíróság állapítsa meg, a kollektív szerződés felmondásának időpontjában (2020. augusztus 14.) Evgeny Tankhilevich jogszerűen gyakorolta-e cégvezetői jogát, valamint, hogy cégvezető volt-e ekkor Tankhilevich, és felmondhatta-e jogszerűen a kollektív szerződést ezen meghosszabbított mandátuma alatt. A szakszervezet a fentiek miatt továbbra is érvényben lévőnek tekinti a „régi” kollektív szerződést. A Dunaferr álláspontja szerint továbbra is Tankhilevich a cégvezető, legalábbis arról, hogy a gazdasági nehézségek miatt a szeptemberi és októberi béreket csak két részletben fizeti ki a munkáltató, Tankhilevich nevében értesítették a dolgozókat, majd később a szakszervezetet. Az utóbbi időszakban három közgyűlést is összehívtak a Dunaferr új vezetésének megválasztására: szeptember 30-án, október 20-án, illetve december 3-án, de mindhárom határozatképtelen volt.

 

A szakszervezet vezetői azt mondják, érdemben idén februárban tárgyaltak utoljára a cégvezetéssel a bértárgyalások keretében, azóta – főleg a kialakult helyzetre tekintettel – többször kértek tárgyalási időpontot a vezetéstől, de nem voltak érdemi egyeztetések, és többször válaszra sem méltatták a szakszervezetet. Az idei évre szóló bérmegállapodás egyébként 2020. február 12-én született meg, és e szerint május elsejétől alanyi jogon 3,4 százalékos alapbérfejlesztés járt minden állományban lévő munkavállalónak, július 1-től pedig újabb 6,8 százalékos alapbérfejlesztés, amelynek felét alanyi jogon, a másik felét vezetői döntés szerint, differenciáltan kapták meg a dolgozók.

A bérmegállapodás ezen részét év közben be is tartotta a munkaadó, de már megmutatkoztak a jelenlegi helyzet előjelei: április végén Tankhilevich levelet írt a munkavállalóknak, hogy áprilisi bérüket május 10. helyett várhatóan csak május 15-én tudja kifizetni. A szakszervezet felhívta a figyelmet, hogy törvényben előírt kötelezettségről van szó, nem halasztható a kifizetés, így a munkavállalók végül időben magkapták a bérüket. A szeptemberi, októberi és novemberi béreknél már nem tartotta be ezen törvényi kötelezettségét a munkaadó.

 

Az idei évre szóló bérmegállapodásban azt is rögzítették, hogy (a korábban szokásos június 10. helyett) a 2020-as szabadságos bért július 10-ig fizeti ki a Dunaferr. A szabadságos bér egyébként minden munkavállaló besorolási alapbére. Itt már akadozott a kifizetés: a Dunaferr nehézségekre hivatkozva június 18-án bejelentette, hogy nem tudja tartani a bérmegállapodásban tett ígéretét, és július 10-ig nem egyösszegben fizeti ki a szabadságos bért, hanem három részletben, időt kérve. A szakszervezet hajlott a kompromisszumra, de cserébe kompenzációt kért (például kollektív szerződés felmondási moratóriumot), amit nem kapott meg. A cégvezető olvasatában ezzel a Vasas teljesíthetetlen feltételeket szabott. A cég ajánlatát így a tagok véleményének kikérése alapján a Dunaferr DV. Vasas Szakszervezeti Szövetség nem fogadta el. A cég ennek ellenére egyoldalú döntéssel nem egyösszegben fizette ki a szabadságos bért, hanem háromban, csúszásokkal. A helyi Vasas elnöksége szerint kollektív szerződést sértett a munkáltató, így júliusban bírósághoz fordultak. Mivel tagjaikat nem szerették volna kitenni egy esetleges munkáltatói retorziónak (korábban már volt erre példa), ezért nem kérték tőlük, hogy csatlakozzanak a perhez, csak az elnökség három tagja perelt. A Székesfehérvári Törvényszék Munkaügyi Bírósága november 17-i, elsőfokú ítéletében kimondta: a Dunaferr megsértette a kollektív szerződést a szabadságos bér nem egyösszegben történő kifizetésével. A bíróság indoklásában kifejtette: az, hogy egy cég rossz gazdasági helyzetben van, nem ad alapot arra, hogy akár bért vagy bérjellegű kifizetést ne teljesítsen a munkavállalók felé.

A szakszervezeti vezetők december eleji helyzetjelentése alapján az is kérdéses, hogy a bérmegállapodás béren kívüli juttatásokra vonatkozó részét betartja-e a cég. A kollektív szerződés szerint a 119.600 forintos pulykapénzt december 20-ig kellene megkapnia minden munkavállalónak, az ezzel kapcsolatos felmérés – mivel SZÉP-kártyát is lehet íratni a keretösszegre – december első hetében még nem kezdődött meg. Ezt a juttatást egyébként már tavaly sem kapták meg egy összegben, két részletben fizették ki nekik, a második részlet csak az új évben, januárban érkezett.

 

Kovács Anikó, a Vasas Szakszervezeti Szövetség szakértője, a szakszervezet kohász-öntész szakmai bizottságának ügyvivője - aki maga is 26 évet dolgozott a Dunaferrnél – azt mondja: egészen idén októberig soha nem volt példa arra, hogy nem egyösszegben fizette ki a havi bért a munkáltató. A 2008-as válság sem volt könnyű időszak, de minden megállapodás alapján zajlott, míg a jelenlegi helyzetben önhatalmúlag rendelte el a munkáltató a bérek több részletben történő kifizetését, ezzel több ponton megsértve az általa augusztusban felmondott - február 14-ig azonban érvényben lévő - kollektív szerződést.

„Voltak már nehéz helyzetek a Dunaferr életében, mint ahogyan minden cég életében vannak, de most a menedzsment mindent a szakszervezetek kihagyásával intéz. Sajnos, egyre több munkáltatónál tapasztaljuk, hogy megkerülik a szakszervezeteket, és a kiszolgáltatott munkavállalókkal önállóan próbálnak alkukat kötni” – mondja Kovács Anikó, hozzátéve, hogy nyilván a dolgozók sem a jogaikat, sem a kötelezettségeiket nem ismerik olyan mélységig, mint a szakszervezet szakértői, így nem tudják megvédeni saját pozíciójukat. A Dunaferr esetében nehezíti a helyzetet, hogy „nem tudjuk, hogy ki a másik oldal, kik a tulajdonosok és ki a valós cégvezető.”.

A Dunaferr nemcsak azzal sértett törvényt, hogy nem fizetett bért, valamint a kollektív szerződésben rögzített juttatásokat, ma a Dunaferr nem törvényesen működik: nincs cégvezetője, nincs igazgatótanácsa, és nincs legitim felügyelőbizottsága, nem adott le 2019-re pénzügyi beszámolót, és nem történik a világon semmi, nincs következménye annak, amit tesz vagy nem tesz – hangsúlyozza a szakértő. Emlékeztetett arra, hogy a többi vállalathoz hasonlóan a Dunaferrnek is 2020. szeptember 30-ig kellett volna leadnia 2019-es mérlegét, de ez a mai napig nem történt meg. A cégnél ez évek óta így van: a beszámolók soha nem készülnek el határidőre, van, hogy éves csúszásban vannak. Kovács Anikó szerint hosszú ideje már nem zajlik felelősségteljes és hozzáértő gazdálkodás a Dunaferrben.

 

A szakszervezet elnöksége szerint a vasműben a hangulatot jellemzi, hogy a bizonytalanság miatt számos kolléga azonnali hatállyal felmondott novemberben, attól félve, hogy a kollektív szerződésnek - a cég álláspontja szerinti - megszűnésével 30-40 százalékkal csökken a jövedelme. „Kilátástalan a helyzet, semmi jövőképünk nincs, a termelési háttér bizonytalan, és két hónapon keresztül részletekben kaptuk meg a fizetést, ami decemberben, a Karácsony közeledtével még fájóbb lehet” – foglalta össze. Félő, hogy ha most sokan elhagyják a céget, akkor később sem lehet újraépíteni, mert olyan munkaerő megy el ezekben a hónapokban, akiknek a szaktudása pótolhatatlan, aztán már „jöhet ide bárki, akármennyi beruházással, de például kohászt, olvasztárt, hengerészt, mérnököt vagy akár villanyszerelőt, nem fognak tudni találni”. Meg kellene tartani a munkavállalókat, de ezt a szakszervezet nem tudja megtenni, ehhez kellene egy felelős cégvezetés. A szakszervezet vezetői azt mondják, a szakemberek elvándorlása évek óta tart, így is feszített a létszám, korábban, amikor még „rendes” szinten termelt a Dunaferr, akkor is csak „túlórahegyekkel” tudták kiállítani a műszakokat. Aki most felmond, a biztosba megy, sok olyan keresett villamosmérnök, programozó van, akik után két kézzel kapkod a piac, és nincs messze Dunaújvárostól Székesfehérvár, Budapest sem.

 

Felhívták a figyelmet arra, hogy a termelés most is alacsony szinten folyik, alapanyagvásárlásra sem jut pénz, holott az acélpiac jelenleg jól prosperál, kedvező áron lehet beszerezni az alapanyagokat, és jók az eladási árak. A cégnek minden piaci lehetősége meglenne a bevételnövelésre, „mi mégsem tudjuk ezt meglovagolni, pedig rendelésünk is lenne”. A koronavírus a szakszervezet rálátása szerint semennyire nem tett keresztbe a megrendeléseknek, sőt: a pandémia első, tavaszi szakaszában termeltek a legtöbbet, miközben tavasszal a munkáltató a visszaesett megrendelésekre hivatkozva akart késve bért fizetni.

Megkereséseikre sem a magyar kormánytól, sem az orosz tulajdonosoktól nem kaptak érdemi választ, úgy tűnik elengedték a Dunaferrt. A bíróságban bíznak – mondja a folyamatban lévő, Tankhilevich mandátumát kétségbe vonó keresetükről, „de ettől